wácc áp gájz?

Amúgy jó angolos vagyok (A) De a cím most ilyen és kész. Nem tudok semmi érdekfeszítő dologról írni, de kedvem támadt blogolni. Csak azért elég gázos, hogy így a semmiről irkálok. Mert, ha most elkezdem leírni a napom, azt holtbiztos, hogy senki sem fogja végig olvasni. Akkor meg mi értelme? Semmi. Szóval azt nem fogom. Akkor írok valami érdekesebbről, mondjuk filmvélemény? Hm, mit szóltok? :D Tegnap unatkoztam, és megnéztem 4 filmet. *büszkefej* Akkor kezdeném is. Rászántam magam a két óra hosszú Fame-re. (Amúgy nem tudom miért írtam, hogy "rászántam", mert valójában ezer éve a feliratra várok, és rohadt kiváncsi voltam a filmre) Nos tegnap elkezdtem nézni. A történet - lehet, hogy csak nekem - elég vontatottan indult be. Sőt, ha belegondolok nem is volt történetmenete az egésznek. Megismertünk a több száz Művészeti iskola tanoncból 6-7-et, ők lettek a főszereplők, onnantól kezdve az ő életüket követhettük. Természetesen nem maradt el a szerelem, na meg a hosszútávú barátságok - szándékosan nem írtam öribarit. Az egész filmben két emberke érintett meg igazán. Mind kettő elég félénk karaktert játszik, gátlásossak eleinte. Az egyikük Kay Panabaker (Zac Efronnal smárolt először, a kis mázlista *.*) a másik pedig Naturi Naughton, aki a Fame nevű számot is énekelte, tudjátok azt, amelyikhez klip is készült. Nos, ennek a csajnak akkora hangja van, hogy aww *.* Annyira jó hallgatni. És nem mellesleg még szép is. A pasik nem igazán fogtak meg. Sokuk bizonytalan, némelyikük állarcok mögé próbál bújni, másikuk pedig szexistennek tartja magát. A film összességében tetszett, és valóban jobb ez a feliratos dolog, mégiscsak halljuk az eredeti hangjukat, ami azért jó dolog, ha csak azt nézem, hogy a magyar szinkronok több mint 50%-a hallgathatatlan. A táncok, a zenék, akárcsak egy musicalben nagyon látványossak, érdekessek voltak, bár azt hiszem kimondhatom, hogy többet vártam. De ennek ellenére tetszett a film, csak, túl hpsszú volt, ezzel ellentétben a történet pedig rendkívül lapos. Így adok neki egy 8/10-et.